Bennünk él egy rész, amely soha nem nő fel teljesen: a belső gyermek. Ő őrzi az örömöt, spontaneitást, játékosságot – de a félelmeket, a meg nem értettséget, a sebeket is. A felnőttkori elakadások jelentős része ered abból, hogy a belső gyermekünk még mindig fél, szomorú, magányos vagy bizalmatlan, mivel a gyermek nem kapta meg azt, amire szüksége volt, és amire vágyott.

Minden változásunk ott kezdődik, hogy meghalljuk ennek a részünknek a hangját.

A belső gyermek gyógyítása azért fontos, mert:

• ő határozza meg, mennyire bízunk az életben
• rajta múlik, mennyire engedünk be szeretetet
• ő reagál sértődötten, dühösen vagy félelemmel, ha valami nem sikerül
• tőle függ az önértékelésünk alapja

A belső gyermek nem logikával gyógyul, hanem kapcsolódással. Figyelemmel, szeretettel, olyan mondatokkal, amelyeket gyerekként nem hallottunk eleget: "Fontos vagy", "Biztonságban vagy", "Szerethető vagy".

Amikor ezt a részt meggyógyítjuk, természetes módon változnak meg a kapcsolataink, a döntéseink és az önmagunkhoz való hozzáállásunk. Mert végre belülről is stabilak leszünk.