Sokan úgy nőttünk fel, hogy azt láttuk: szeretni azt jelenti, segíteni, gondoskodni, mindent megtenni a másikért. Önmagában ezzel nincs is semmi baj. A nehézség ott kezdődik, amikor észrevétlenül azt hisszük, hogy a kapcsolatunk értékét az határozza meg, mennyit áldozunk fel benne magunkból.

Volt egy nő, aki minden kapcsolatában ugyanazt élte meg. Olyan férfiakat választott, akiknek mindig szükségük volt rá. Volt, akinek anyagi segítség kellett, volt, akinek lelki támasz, másnak állandó bátorítás. Ő pedig boldogan adott. Egészen addig, amíg teljesen ki nem merült. Amikor megkérdeztem tőle, mikor érezte utoljára azt, hogy valaki őt is megtartja, hosszú ideig nem tudott válaszolni. 

Akkor értette meg először, hogy eddig nem társakat keresett, hanem embereket, akiket megmenthet.

A megmentő szerep sokszor nem szeretetből születik, hanem abból a mély hitből, hogy csak akkor vagyok értékes, ha szükség van rám. Csakhogy egy egészséges kapcsolatban nem megmentőkre van szükség, hanem két olyan emberre, akik képesek egymás mellett állni.

Nem egymás helyett. Ha mindig te vagy az, aki megold, aki cipel, aki erőt ad, érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magadnak a kérdést:

Ha nem kellene senkit megmentenem, akkor is tudnám, hogyan kell szeretni...?