Van az a pont az életben, amikor már tudod, hogy valami nem maradhat úgy, ahogy eddig volt. De azt még nem látod tisztán, hogy mi jön helyette. Ez az az állapot, ami sokszor bizonytalan, néha ijesztő is. Mintha két világ között lennél:

a régi már nem működik, az új pedig még nem látszik.

Régen azt hittem, ilyenkor gyorsan dönteni kell. Ma már tudom: ez az időszak nem a döntésről szól – hanem az átmenetről. Az önismereti folyamatokban ez egy nagyon fontos szakasz. Ilyenkor kezd el a régi mintázat feloldódni, és a lelked készül valami újra. De ez nem egyik napról a másikra történik.

Ha most ebben vagy, talán a legfontosabb, amit tehetsz, hogy nem sürgeted magad. Figyelsz. Észreveszed a jeleket. Engeded, hogy lassan tisztuljon a kép. Mert az irány általában nem egyszerre érkezik meg. Hanem apró felismerésekből áll össze.

És egyszer csak ott találod magad benne.