Kliensem egy beszélgetés során egyszer csak kimondta: "Lehet, hogy ez nem is az én életem?" Nem drámai mondat volt. Inkább csendes felismerés, de nagyon mély.

Ahogy haladtunk tovább, lassan kirajzolódott, hogy mennyi döntés született benne megfelelésből, családi elvárásokból, kimondatlan szabályokból. Nem tudatosan, hanem úgy, hogy "így szokás", "így helyes", "így kell".

Az önismereti munka egyik legnehezebb része az, amikor ezt felismered. Mert akkor már nem lehet visszamenni. Viszont ott kezdődik el a valódi szabadság. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem apró döntésekben: egy őszinte válaszban, egy meghúzott határban, egy új irányban.