Ha valaki megkérdezné tőled, hogy szeretnél-e boldog lenni, valószínűleg gondolkodás nélkül rávágnád: "Persze!"

Mégis érdekes módon sokan, amikor végre közel kerülnek ahhoz az élethez, amire mindig is vágytak, valahogy mégis megtorpannak. Kaptál már meg egy régóta vágyott lehetőséget, és ahelyett, hogy örültél volna neki, rögtön azon kezdett járni az agyad, mi történik majd, ha nem sikerül? Vagy amikor végre egy harmonikus kapcsolatba kerültél, azon kaptad magad, hogy folyamatosan azt várod, mikor romlik el? Ez sokkal gyakoribb, mint hinnéd.

Az egyik kliensem, aki évek óta dolgozott azon, hogy saját vállalkozást indítson. Amikor végre minden összeállt, és elkezdtek érkezni az első sikerek, egyik napról a másikra elvesztette a lendületét. Halogatni kezdett, bizonytalanná vált, és majdnem visszalépett.

Ahogy beszélgettünk, lassan felszínre került egy régi mondat, amit gyermekkorában sokszor hallott: "Ne örülj túl korán, mert úgyis történik valami rossz." Évtizedek teltek el azóta, de ez a mondat továbbra is ott dolgozott benne, anélkül, hogy tudott volna róla.

Sokszor nem a boldogságtól félünk, hanem attól, hogy elveszíthetjük. Ezért inkább nem is engedjük igazán közel magunkhoz. Mintha a csalódásra készülve biztonságban lennénk. Pedig ezzel csak azt érjük el, hogy a jelen örömeit is elvesszük magunktól.

Az önismereti folyamat egyik fontos része felismerni, milyen mondatok élnek bennünk a gyerekkorunkból. Mert ezek a láthatatlan hitrendszerek gyakran sokkal nagyobb hatással vannak az életünkre, mint gondolnánk.

Ha mostanában azt veszed észre, hogy amikor valami jó történik veled, rögtön elkezdesz aggódni, állj meg egy pillanatra, tedd fel magadnak a kérdést:

Valóban a jelen helyzet miatt félek, vagy egy régi történet beszél belőlem?

Lehet, hogy sokkal közelebb vagy a boldogsághoz, mint gondolnád. Csak meg kell tanulnod elhinni, hogy neked is jár!