Ez a mondat nagyon őszinte volt: "Inkább benne maradok, mert félek, hogy egyedül maradok." A kapcsolat nem volt jó, de ismerős volt. Amikor mélyebbre mentünk, kiderült, hogy a félelem nem a jelenről szól. Hanem egy régi élményről: 

elhagyatottságról, magányról. És ez a félelem erősebb volt, mint a saját szükségletei.

A családállítás során ez a minta láthatóvá vált. És valami átbillent. Nem azonnal lépett ki. De már nem ugyanazzal a belső állapottal maradt benne, és amikor megért benne az oldás folyamata, meglépte, amit hosszú időn át nem tudott.

Amíg a félelem vezet, nem valódi döntéseket hozol – csak túlélési stratégiát alkalmozol.