Talán te is átélted már azt a különös érzést, amikor pontosan tudtad, mire vágysz, mégsem tudtad megtenni az első lépést. Nem azért, mert hiányzott a lehetőség. Nem is azért, mert nem voltál elég felkészült. Egyszerűen újra és újra elhalasztottad a döntést.

Sokan ilyenkor azt mondják maguknak: "Biztos bizonytalan vagyok." Pedig a legtöbbször nem a döntéssel van a gond. Hanem azzal, amit a döntés után elveszíthetünk.

Volt egy kliensem, aki évek óta egy saját vállalkozásról álmodott. Minden tudása megvolt hozzá, mégsem mert belevágni. Újabb képzésekre jelentkezett, terveket készített, listákat írt, de a kezdő lépés mindig elmaradt. Egy alkalommal megkérdeztem tőle:

"Mi történne, ha holnap valóban sikerülne?"

Meglepődött. Nem a kudarctól félt. Hanem attól, hogy csalódást okoz a családjának, akik mindig a biztos állást tartották az egyetlen elfogadható útnak. Ekkor értette meg, hogy nem a vállalkozás indítását halogatja. Hanem egy régi családi szabály megszegését.

Nagyon sok döntésünket nem a jelen irányítja, hanem azok a láthatatlan mondatok, amelyeket gyermekkorunkban hallottunk.

"Ne kockáztass."

"Ne akarj többet."

"Örülj annak, amid van."

Ezek a mondatok egykor talán biztonságot jelentettek, ma azonban könnyen korlátokká válhatnak. A valódi kérdés ezért sokszor nem az, hogy mit szeretnél választani, hanem az, hogy kinek a hangját hallod magadban, amikor nem mersz dönteni?

Amikor ezt felismerjük, a döntés már nem tűnik olyan ijesztőnek, mert végre a saját életünkről kezdünk dönteni.