Az egyik leggyakoribb mondat, amit hallok: "Tudom, hogy nemet kellene mondanom… de egyszerűen nem megy."

Sokan azt hiszik, hogy a határok meghúzása önzés, pedig valójában éppen az ellenkezője. A határok azt mutatják meg, hol végződöm én, és hol kezdődik a másik ember. Volt egy kliens, aki minden hétvégén a családja problémáit oldotta meg. Segített költözni, intézkedett, szervezett, meghallgatott mindenkit. Mire vasárnap este hazaért, teljesen kimerült volt. 

Amikor megkérdeztem, mikor pihent utoljára úgy, hogy közben senki nem kért tőle semmit, csak nevetett. "Nem is emlékszem."

A határok nem azért fontosak, mert távol tartanak másokat. Hanem azért, mert megőrzik azt az energiát, amiből később valóban adni tudunk. És a legfontosabb tanulság, hogy aki soha nem mond nemet, előbb-utóbb igent sem tud őszintén mondani.