Volt már olyan napod, amikor valaki megkérdezte tőled, hogy vagy, és teljesen váratlanul könnyek szöktek a szemedbe? Talán te magad is meglepődtél rajta. Hiszen nem történt semmi különös. Nem ért veszteség, nem vesztél össze senkivel, nem kaptál rossz hírt. Mégis ott volt az a feszítő érzés, amit már nem lehetett tovább bent tartani.

Sokan ilyenkor megijednek. Azt gondolják, valami nincs rendben velük. Pedig a sírás nagyon gyakran nem a gyengeség jele, hanem annak a pillanata, amikor a lelkünk végre utoléri a testünket. Egész nap erősek vagyunk. Dolgozunk, intézzük a feladatainkat, gondoskodunk a családunkról, próbálunk helytállni minden szerepben. Közben rengeteg érzést félreteszünk, mert éppen nincs idő foglalkozni velük. A csalódottságot, a félelmet, a haragot, a kimerültséget szépen becsomagoljuk, és azt mondjuk magunknak: 

"Majd később." Csakhogy a lélek nem felejt.

Volt egy kliensem, aki azt mondta, hónapok óta minden apróságon elsírja magát. Egy reklámon, egy zenén, egy idegen kedves mondatán. Már attól félt, hogy valami komoly baj van vele. Ahogy beszélgettünk, lassan kiderült, hogy az elmúlt évben annyi nehézségen ment keresztül, hogy egyszerűen nem maradt ideje megélni az érzéseit. Mindig volt valaki, akire figyelni kellett, mindig volt egy következő feladat, ő pedig csak ment tovább. A könnyek nem azért jöttek, mert gyenge volt. Azért jöttek, mert a lelke végre azt mondta: 

"Most már rám is figyelj."

Az önismereti folyamatok során sokszor tapasztalom, hogy az emberek nem az érzéseiktől szenvednek, hanem attól, hogy évek óta próbálják elkerülni őket. Pedig minden érzésnek oka van. Még azoknak is, amelyeket kellemetlennek élünk meg. A szomorúság nem az ellenségünk. Ahogyan a félelem vagy a düh sem. Mindegyik valamit üzen. A kérdés nem az, hogyan szabaduljunk meg tőlük minél gyorsabban, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e meghallani, mit szeretnének mondani.

Lehet, hogy a könnyek nem azért érkeznek, mert valami rossz történik veled. Lehet, hogy éppen azért, mert a lelked végre biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megmutassa, mennyi mindent hordozott eddig csendben. Ha mostanában te is érzékenyebbnek érzed magad, ne ítélkezz magad felett. Inkább kérdezd meg magadtól:

Miért próbálok már túl régóta erősnek mutatkozni?

Lehet, hogy nem össze kell szedned magad.

Lehet, hogy inkább végre megengedheted magadnak azt, hogy érezz.