Képzeld el, hogy kapsz egy fantasztikus lehetőséget. Pont olyat, amire mindig is vágytál. És mégsem mondasz igent. Nem azért, mert nem akarod, hanem mert attól félsz, hogy nem fog sikerülni. A hibázástól való félelem rengeteg álmot tart távol az emberektől.

Volt egy férfi, aki évekig nem jelentkezett egy vezetői pozícióra, pedig a főnöke többször is biztatta. Amikor megkérdeztem, mi tartja vissza, csak ennyit mondott: "Mi van, ha kiderül, hogy mégsem vagyok elég jó?"

Érdekes, hogy nem attól félt, hogy sokat kell majd dolgoznia, hanem attól, hogy egyszer valaki kimondja azt, amit ő már régóta hitt magáról. Hogy kevés.

Az önismereti munka során sokszor rájövünk, hogy nem a hibázás fáj igazán, hanem az a jelentés, amit hozzákapcsolunk. Ha a hibát úgy értelmezzük, hogy értéktelenek vagyunk, természetes, hogy rettegünk tőle. Ha viszont úgy tekintünk rá, mint a tanulás része, már egészen más érzés lesz. Nem az a kérdés, hogy fogsz-e hibázni, hiszen mindenki fog. A kérdés az, hogy amikor megtörténik, önmagad ellen fordulsz-e, vagy képes leszel kíváncsian megkérdezni:

"Mit taníthat ez nekem?"