Van egy mondat, amit nagyon gyakran hallok az első beszélgetéseken:

"Annyira fáradt vagyok… pedig nem is értem, miért."

Sokan ilyenkor azonnal a fizikai kimerültségre gondolnak. Többet alszanak, vitaminokat szednek, szabadságra mennek, és egy rövid időre valóban jobban érzik magukat. Aztán néhány hét múlva ugyanaz a fáradtság újra visszatér. Ilyenkor érdemes feltenni magunknak egy másik kérdést. Biztos, hogy a testünk fáradt? Vagy lehet, hogy valójában a lelkünk próbál jelezni?

Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a tartós kimerültség sokszor nem a túl sok munka következménye. Sokkal inkább annak a jele, hogy hosszú ideje olyan életet élünk, amelyben egyre kevesebb hely jut önmagunknak. Megfelelünk. Teljesítünk. Elvárásoknak próbálunk megfelelni a munkahelyen, a családban, a párkapcsolatban. Közben pedig szinte észrevétlenül egyre távolabb kerülünk attól, akik valójában vagyunk.

Egyszer egy kliens ezt mondta nekem:

"Nem is tudom, mikor csináltam utoljára olyat, amit tényleg én szerettem volna."

Ez a mondat elsőre egyszerűnek tűnt, mégis nagyon mély volt. Ahogy beszélgettünk, lassan kirajzolódott, hogy évek óta minden fontos döntését mások igényeihez igazította. Nem azért, mert erre bárki kényszerítette, hanem mert ezt tanulta meg. Azt hitte, akkor szerethető, akkor értékes, ha mindig mindenki másnak megfelel. Ez a működés azonban rengeteg energiát emészt fel. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Hiszen minden egyes alkalommal, amikor nemet mondanánk valamire, de mégis igent mondunk, egy kicsit eltávolodunk önmagunktól. Minden alkalommal, amikor elhallgatjuk, mit érzünk, vagy nem vállaljuk fel a saját szükségleteinket, újabb terhet teszünk magunkra. És ezek a terhek idővel fáradtsággá válnak.

Az önismereti folyamatok egyik legszebb része számomra mindig az, amikor valaki újra elkezd kapcsolódni önmagához. Nem egyik napról a másikra történik. Nem látványos. Inkább apró felismerések sorozata. Először csak észreveszi, hogy valamire automatikusan igent mondott volna.

Aztán egyszer mégis megáll. Elgondolkodik. És először választja azt, ami neki is jó.

Ezek kívülről apró lépéseknek tűnnek. Belül azonban hatalmas változást indítanak el. Mert a valódi energia nem attól tér vissza, hogy kevesebbet dolgozunk. Hanem attól, hogy egyre kevesebb energiát használunk fel arra, hogy valaki másnak próbáljunk látszani.

Ha mostanában te is gyakran érzed magad kimerültnek, talán érdemes nemcsak azt megkérdezned magadtól, hogy mennyit dolgoztál, hanem azt is: Mikor volt utoljára olyan napod, amikor valóban önmagadként éltél?

Lehet, hogy a tested nem pihenésre vágyik.

Lehet, hogy egyszerűen csak arra, hogy végre újra kapcsolatba kerülj önmagaddal.