Lélektükör

Volt egy időszak az életemben, amikor kívülről minden rendben volt. Működtek a dolgok, haladt az életem, mégis volt bennem egy állandó, csendes feszültség. Nem volt hangos. Nem volt drámai. Csak egy érzés: valami nincs a helyén.

A legtöbben azt mondják, a változástól félnek. De valójában nem a változás a félelmetes – hanem az, hogy nem tudjuk, kik leszünk utána. A megszokott még akkor is biztonságosnak tűnik, ha nem jó. Ismerjük. Tudjuk, mire számíthatunk.

Ez az egyik legfájdalmasabb mondat. Mert nem egy konkrét problémáról szól. Hanem egy érzésről: hogy valami nincs rendben veled. És sokszor nem is a tied. Lehet, hogy egy gyerekkori mondat. Egy szülői reakció. Egy kimondatlan elvárás. Valami, ami beépült, és most belülről ismétlődik.